Ma arra gondoltam, hogy állhatatosság, és arra, hogy Isteni nyugalom, hogy rajtam áll a döntés, hogy éltem fehér lapján a kontúr vonalakat milyen színekkel töltöm ki, hogy mi legyen benne a tartalom. Ma arra, hogy minden düh, harag és fájdalom közelebb visz a halálhoz, amiképpen minden csók, ölelés,...

Ma arra gondoltam, hogy levegőt kapok, meg arra, hogy életben maradok. Hogy nem török ketté, hogy nem erőszakolom meg többé magamat, meg arra, hogy lerombolom magam körül, és magamban is mind a falakat. Hogy kimegyek a kertbe és virágot szagolok, s ha úgy tartja kedvem, akkor egy nagyot bandukolok....

Ma arra, hogy két év után újra nyaralok, meg arra, hogy ebben az utóbbi két évben szinte mindent elveszítettem, mit csak az Ég adott, meg arra, hogy oly sokszor hittem azt, hogy ezt már nem bírom tovább, hogy ebbe belehalok. Ma arra, hogy tényleg újra nyaralok. Hogy süt a Nap végre rendületlenül, és...

Ma arra, hogy óceán, meg arra, hogy bár egyetlen apró kicsi cseppje csak, de ma akkor is arra, hogy egész lényemmel, teljes valómmal az óceán vagyok, legyen is Ő bármi nagy. Meg arra, hogy nincs bennem semmi sem, ami nem az óceán lenne, hisz vele van átitatva a lényem minden apró kicsi cseppje. Meg...

Ma arra, hogy Nőnap, meg arra, hogy Anyuci szülinap, és hogy 64, ennyi éves lenne ma Ő, meg arra, hogy áldassék minden egyes Nő! Meg arra, hogy egy éve már, hogy utoljára együtt gyertyát gyújtottunk, és kint a konyhában énekeltünk Neki, meg arra, hogy aki ismerte Őt, az a göndör kacaját sohasem...

Ma arra, hogy minden mondat végére teszünk írásjelet, meg arra, hogy a csendben van a legtöbb felelet. Ma arra, hogy írok neki, és elmondom, hogy mennyire nagyon, meg arra, hogy inkább mégse, mert félek, jobb, ha hagyom. Ma arra, hogy minden mondat végére valamilyen írásjel kerül, meg arra, hogy...

Az utolsó öt percben is itt leszek veled Csak ülök melletted némán, és fogom a kezed Nézzük, ahogy megnyúlik a fáradt gyertya lángja Ahogy a hideg verejték alatt lassan megszárad a párna Az utolsó öt percben is itt leszek veled Egymás szemébe nézünk némán, és fogom a kezed Bús ujjaid hűs érintése,...

Ma arra, hogy lélekmagok, meg arra, hogy meghasadok. Meg lehet, hogy most nagyon beledöngölve a földbe, de hogy ez nem lesz így mindörökre. Hogy ki fog bomolni mindaz a kincs, ami már rég odabent, amire oly sokan várnak már odafent. Ma arra, hogy lélekmagok, meg arra, hogy fejlődni, megmutatni,...

Mint mikor tövestől kicsavarnak egy fát, Azonnal még nem érzed a halált, Még fújja a szél szirmaid, ágaid között madár szökel Idő kell, míg rájössz, arcod sosem volt a földhöz még íly közel. Mint mikor tövestől kicsavarnak egy fát, Azonnal még nem érzed a halált, Még mosolyogsz, és ontod a világnak...

Ma arra, hogy csendek és szavak, meg arra, hogy magamnak meg csak Titeket tartottalak. Hogy bárcsak tudnék én is festeni, vagy zenét írni igazat, meg arra, hogy micsoda Szentek ők, kik kőből, fából, tiszta vászonból, nemes hangokból, lélekbe mártott festékből ecsettel, vésővel, megfeszített...